A játékszenvedélyek az impulzuskontrollok zavarok közé tartoznak. A játék célja a győzelem, a siker iránti vágy, illetve a napi sokszor nyomasztó valóságból való kiszakadás. Utóbbira különösen érdekes példa, a szerepjátékok önmagában nem betegséget jelentő, szubkultúraszerű világa, ahol a játékosok különféle varázslók, harcosok, mesebeli hősök szerepét felvéve játszanak előírt forgatókönyvek szerint történeteket. A napi gyakorlatban az orvoshoz kerülő, játékszenvedélyük miatt kezelendő betegek leggyakrabban a játékgépek, pénznyerő automaták, vagy kártyajátékok rabjai. A betegeket többnyire hozzátartozói hozzák szakemberhez, miután pl. játékgépen eljátszotta a fizetését, esetleg a veszteségek hatására hitelekbe is verte már magát. Nagyszabású gyászmisét tartottak Spanyolországban a madridi Almudena katedrálisban a koronavírus-járvány több mint 28 ezer halálos áldozatának emlékére. Iránban a koronavírus-járvány kezdete óta nem haltak meg egy nap alatt olyan sokan, mint most, amikor 200-an hunytak el - közölte az ország egészségügyi minisztériuma.
A hatodik versszakban ismét előjön a madár, itt a pacsirtát és a csalogányt azonosítja a költészettel, mivel ezek a madarak is hallgatnak, mint ahogy az ő költészete is. A szabadságharc utáni csalódás miatt úgy gondolja, nincs miért írni, ezt végig a madarak elhallgatásával fejezi ki. "Pacsirta nem szánt, csalogány Nem zöngi dalját este, reggel. " A Kertben című műben a madár a magányosságra utal, megjelenik a magános gerle, ami természetesen a magányosságot szimbolizálja. Azért a gerlével mutatja be ezt az érzést. Mert a gerlével a szerelmet szokták kifejezni. Tehát mindig párosan fordul elő, itt pedig egyedül jelenik meg. Kései balladái közül a Vörös rébékben figyelhető meg a madár. Ez egy népies hangvételű ballada. Érezhető E. A. Poe A holló című versének hatása. Itt is egy nagy fekete madár titokzatosságát taglalja. Itt a madár a misztikusságot, a babonát jelképezi. A vörös rébék egy "boszorkány", hol varjú, hol ember képében jelenik meg. Több olyan műve is van, ahol a madár megjelenik, igaz csak nyelvileg.
[ARANY J�NOS] A RAB G�LYA - Arany J�nos - A RAB G�LYA �rva g�lya �ll mag�ban Egy teleknek a l�bj�ban, Felrep�lne, messze sz�llna, Messze messze, Tengerekre, Csakhogy el van metszve sz�rnya. T�n�dik, f�ll�bon �llv�n, El-el�nja egyik l�b�n, V�ltogatja, cser�lgeti, Abban �ll a M�lats�ga, Ha bel�un, �jrakezdi. Sz�rnya mell� dugta orr�t, Messze n�zne, de ha nem l�t! N�gy kerit�s, n�gy magas fal: Jaj, mi haszna! B�r akarna, K�falon nem l�tni �tal. M�g az �gre f�ln�zhetne, Arra sincsen semmi kedve: Szabad g�ly�k sz�llnak ottan Jobb haz�ba; De hi�ba! Ott maradt �, elhagyottan. V�rja, v�rja, mindig v�rja, Hogy kin� majd csonka sz�rnya S felrep�l a magas �gig, Hol a p�lya Nincs elz�rva S a szabads�g honja k�klik. �szi k�pet �lt a hat�r, Nincsen rajta g�lyamad�r, Egy van m�r csak: �, az �rva, Mint az a rab, Ki nem szabad, Keskeny ketrec�be z�rva. M�g a darvak h�tra vannak, Mennek �k is, most akarnak: Nem n�zi, csak hallja �ket, Mert tudja j�l, Ott fenn mi sz�l, Ismeri a k�lt�z�ket. Megkis�rt� egyszer-k�tszer: Nem b�rn�-e sz�rnya m�g fel; Hej, dehogynem b�rn� sz�rnya, Csak ne volna Hosszu tolla Oly kegyetlen megkusz�lva!
Arany János: A rab gólya Árva gólya áll magában Egy teleknek lábjában, Felrepülne, messze szállna, Messze, messze, Tengerekre, Csakhogy el van metszve szárnya. Tűnődik, féllábon állván, El-elúnja egyik lábán, Váltogatja, cserélgeti, Abban áll a Mulatsága. Ha beléun, újrakezdi. Szárnya mellé dugta orrát, Messze nézne, de ha nem lát! Négy kerítés, négy magas fal: Jaj, mi haszna! Bár akarna, Kőfalon nem látni átal. Még az égre fölnézhetne, Arra sincsen semmi kedve: Szabad gólyák szállnak ottan Jobb hazába: De hiába! Ott maradt ő, elhagyottan. Várja, várja, mindig várja, Hogy kinő majd csonka szárnya S felrepül a magas égig, Hol a pálya Nincs elzárva S a szabadság honja kéklik. Őszi képet ölt a határ, Nincsen rajta gólyamadár, Egy van már csak: ő, az árva, Mint az a rab, Ki nem szabad, Keskeny ketrecébe zárva. Még a darvak hátra vannak, Mennek ők is, most akarnak: Nem nézi, csak hallja őket, Mert tudja jól, Ott fenn mi szól, Ismeri a költözőket. Megkisérté egyszer-kétszer: Nem bírná-e szárnya még fel: Hej, dehogynem bírná szárnya, Csak ne volna Hosszú tolla Oly kegyetlen megkuszálva!
A Nemzetőr-dal a forradalmi lelkesedés és a népies dalköltészet egyesülése, az egyes szám első személy anonimitása a katonatoborzók hangulatát idézi. A közösségi ének szabályának megfelelően hiányzik belőle a szubjektív líraiság. A szabadságharc utáni költészet hangulatát meghatározó veszteségélmény hármas gyökerű: • személyes válság (a magány élménye; Petőfi, a költő és barát elvesztése stb. ) • az önkényuralmi időszak szellemi és fizikai megpróbáltatásai (a szabadságharc elvesztésének kínzó élménye, nemzetvesztés) • általános kiábrándultságérzés, az európai szabadságmozgalmak elbukása, romantikus-liberális történelemszemlélet kiüresedése okozta válsághangulat. A magányélmény eluralkodása a küldetéses költői attitűd ellehetetlenüléséhez vezetett. A szabadság elvesztése a nemzetvesztés élményét szülte, az ebből adódó illúzióvesztés általános depressziót okozott. Az európai szabadságküzdelmek elbukásából adódó kiábrándultság, a romantikus-liberális történelemszemlélet válsága és kiüresedése, illetve az európai szellemi váltás, a pozitivizmus előretöréséből adódó bizonytalanság érzése egyaránt meghatározta Arany gondolkodásmódját és költészetét.