A Szentírásra hivatkoztak, amelyből egyértelműen kiolvasható, hogy az egyházat Krisztus útmutatása szerint Szent Péter, a rangelső apostol alapította, és Róma püspökei az ő utódai. Ők a pápák, az "atyák". Róma helyzete akkor szilárdult meg valójában, amikor a pápaság szövetségre lépett a frankokkal. Amikor ugyanis az ariánus longobárdok Róma elfoglalására készültek, a szorult helyzetben lévő pápa a keresztény, de még megkoronázatlan frank uralkodóhoz, Kis Pippinhez fordult segítségért, aki átkelve az Alpokon megsemmisítette a longobárd királyságot. A pápa Kis Pippint királlyá kente fel, és elismerte, hogy "Isten kegyelméből" uralkodik a frankok felett. Cserébe Pippin a pápának adományozta a longobárdoktól elvett területeket, és ezzel 754-ben Közép-Itáliában létrejött a Pápai Állam, amelyre leginkább a keleti egyházi központból, Konstantinápolyból néztek rosszalló tekintettel. Tovább rontotta a pápaság és Konstantinápoly viszonyát, hogy 800-ban a pápa Rómában császárrá koronázta Kis Pippin fiát, Nagy Károlyt.
A káptalan élén a prépost áll. Az esperes a püspök megbízásából több plébánia fölött felügyeletet gyakorló, az egyházmegye egy-egy egyházkerülete élén álló papi méltóság. A plébános a hívek egy meghatározott közösségének, az egyházközségnek (plébánia, parókia, gör. = a nép között lakó) az élén álló pap, akit a püspök nevez ki. A plébániának saját temploma van, a plébános kötelezettsége a szentségek kiszolgáltatása, gyóntatás, áldoztatás, esketés, utolsó kenet feladása, misemondás, temetés, az egyházi anyakönyvek vezetése, a hívek lelki gondozása. A káplán (lat. capellanus = udvari pap, írnok, titkár) feladata a plébános segítése a lelkipásztori munkában. A 8-9. században Nyugat-Európában általánossá vált a dézsma (lat. decima: tized), minden hívő azon kötelessége, hogy évi termésük tizedrészével az egyháznak adózzanak. Az egyház jövedelmét gyarapították a hatalmas püspöki birtokok is, amelyek körül éles vita bontakozott ki a pápa és a világi uralkodók között. Birtokot ugyanis csak az adott ország uralkodója adományozhatott az egyháznak, s ebből következően a világi uralkodó igényt tartott a püspökök beiktatására (invesztitúra) is.
Ennek alapján állították össze a választásra jogosult polgárok jegyzékét. a földesúrnak többnyire pénzben fizetett adó a feudalizmus korában. Magyarországon a jobbágy által telkéért a földesúrnak fizetett évi, megszabott összegű szolgáltatás. cinikus filozófia – A válságba jutott társadalomban sem a gazdagság, sem a tudás nem képes segíteni, ezeket az értékeket többen tagadják. cinizmus – Diogenész (Kr. 404–323) görög cinikus filozófus: az emberi értékek öncélú, fennhéjázó tagadása. cippus – sírtábla az ókori Rómában. Cirpi – Dunabogdány Ciszterci-rend – Sacer Ordo Cisterciensis: római katolikus szerzetesrend. 1098-ban Róbert bencés apát 20 társával a franciaországi Citeaux-ban (latinul Cistercium) alapította meg. A szegénységet, egyszerűséget, a hitélet elmélyítését és a munka fontosságát hirdeti. Előbb mezőgazdasággal, majd oktatással foglalkoztak. Virágkora a középkorban volt. Magyarországon 12. első felében Zirc, Szentgotthárd, Pásztó stb. civis – polgár – 1. római polgárjoggal rendelkező személy az ókori Rómában.